RSS

cikk címkéhez tartozó bejegyzések

A SZABADSÁG NAPJA

NAGYBAJOMfigyelő:
2017. október 23.

Megcsillant a reménysugár
Írta: Horváth Józsefné Annuska
 

Idegen emberek irányításával,
zajlott az életünk sok gonddal s búval.
Sorba kellett állni a „mindennapiért”,
órákat időztünk a betevőfalatért.

Hiába termeltünk búzát, kukoricát,
hiába hizlaltuk a disznót, a libát,
elvitték a hízót, söpörték a padlást,
meg kellett ismernünk éhezést, koplalást.

Majd feloszlatták az apácarendet,
karhatalommal ők csinálnak rendet…
Elvitték Mindszentyt és sok–sok papunkat, –
gondolták, hogy szétrombolják egyházunkat.

Nem kell a feszület, hanem a vörös csillag,
eredményét látjuk érezzük utólag.
Mekkora nagy lett az erkölcstelenség,
lelkeket rombolón ocsmány rút ellenség.

Sivár az életünk, szegény szívünk–lelkünk,
el lett tékozolva kincsünk, tisztességünk.
Több százezer honfi hagyta el hazáját,
hátrahagyva szülőt, rokonát, családját.

Mert hogy kénytelen volt kidisszidálni,
ha nem akart lelketlen bírák elé állni.
Sok okos emberrel lettünk szegényebbek,
sok–sok embert kényszermunkára ítéltek.

Hiába volt tudós, professzor, vagy tanár,
ha nem tetszett nékik, a fejére: halál.
Se szeri se száma a kivégzéseknek,
nem volt értéke az emberi életnek.

Miért is nem sikerült 56–ban nékünk,
nemesebbek lennénk, s jobb lenne életünk.
Hiába sejlett fel a szabadság hajnala,
melyért vérét ontá oly sok hazánk fia.

Mennyi sok fiatal áldozta életét
a haza oltárán! – Nagyon nagy volt a tét:
Független országot! Békét! Szabadságot!
Hitünk gyakorlását! Igaz boldogságot!

És hogyha ez akkor mind sikerült volna,
a mi országunk ma nagyon GAZDAG volna!
Nemes gyümölcsöket termő fa lehetnénk,
gyümölcseinkkel a VILÁGOT megnyernénk!

Emlékezés

Száz éve már, hogy bennünket kis nemzetté tettek. Vajmi kevés a beleszólásunk a világpolitikába.
Valaha a művelt világ Európára korlátozódott. Ez is megváltozott.

Sorsunkat a nagy népek, világcégek érdekei határozzák meg. Saját érdekeink érvényesítését a politikailag a nagy hatalommal bíró államokhoz kell igazítanunk, közöttük kell szövetségeseket keresnünk érdekeink érvényesítéséhez. Próbálkozhatunk még az azonos érdekű kis népekkel való összefogással is.

A történelem bizonyította, hogy nem jó egy ország kiszolgáltatottjának lenni.
A második világháború következményeként eladtak bennünket a Szovjetuniónak. (Nem csak bennünket)
Az oroszok leghívebb vazallusai Rákosiék pedig tudták mit kell tenniük.

Gazdálkodó nagyapám 1948-ban meghalt. A család vagyona (40-45 kataszteri holdnyi föld és erdő – kb. 25 hektár) nagyanyámra szállt. Haszonélvezeti jogot a (vagyongyarapító) dédanyám örökölte. (Kulákok lettek). Gazdálkodásban az dédanyám szava volt a döntő. A következményekkel az egész család szembesült.
Történt egy évben (talán 1949-et, vagy 50-et írtak), hogy az őszi gabonavetés kifagyott. A terméskilátások pedig a minimálisra csökkentek. A beszolgáltatást pedig teljesíteni kellett, ha máshogy nem, mástól  kellett venni és leadni. Logikus volt, hogy a gyenge vetést kiszántják, és tavaszi gabonával elvetik. Ez történt.
Nagyanyámat feljelentették, a bíróság szabotálásért elítélte, a kaposvári börtönbe köztörvényesek közé zárták.
A család nyomására nagyszüleim a földet felajánlották, a lovakat, kocsikat, felszereléseket elvitték – még a beton itatóvályút is el akarták vinni, de mozgatás hatására eltörött.
Maradtak a belterületek, az egyeseket irritáló nagy ház gazdasági épületekkel.
Édesapámat 1950-ben köztisztviselőként nyugdíjazták (200 – 300 Ft-nyi nyugdíjjal). Nem mertünk a nagy,  gyakorlatilag üres házba költözni, mert féltünk a kitelepítéstől. Így az apai nagyszülőkhöz (öt gyerekes vasutas család – meggyőződéses és már 45 előtt is kommunista vő) Zákánytelepre költöztünk. Még itt is rettegtünk a fekete autóktól.

A kitelepítéseket is meg kellett szervezni. A vasutasok között tudtuk, hogy mikor állítanak be a gyékényesi állomásra indokolatlanul feltűnően sok tehervagont, melyekkel a kitelepítetteket szállítják.

Nagyszüleim rokonokhoz Ötvöskónyiba menekültek addig, míg ott is kulákként nem kívánatos személyek lettek a helyi hatalom számára.
Közben a Tsz beköltözött az ingatlan gazdasági épületeibe, a házat pedig elfoglalták a déli védvonalat építő katonák. A padlós szobákba szalmát hordtak, azon feküdtek. Távozásuk után a szobákból alig tudtuk a padlók réseibe bújt bolhákat kiirtani.
1953-ban Nagy Imrének köszönhetően valamelyest javult a helyzet.
Nagyszüleim haza költöztek Szentkirályra a disznó ól melletti sárral tapasztott füstöskonyhába, ahol valaha a kenyeret sütötték, és a disznóknak főzték a krumplit, télen pedig húst füstöltek.
Mi pedig haza Szentkirályra albérletbe költöztünk, mellyen osztoztunk a berényi gépállomás kihelyezet traktorosaival és traktorosnőivel. Mellesleg az udvarban lakott a község pártitkára is.
Nagyszüleimnek a füstöskonyhából is ki kellett költözniük mivel kulákok nem lakhattak olyan udvarban, ahol Tsz istállók vannak.

Ha a család nem akart éhen halni nagyanyámnak munkát kellet vállalni. Gyalog munkát kapott a Kaposvári Állami Gazdaságnál, ahol  portásként apám egykori főnöke a Csurgói Járás főszolgabírája Haám Lajos – Sárközy vő – is dolgozott.
Azt ettük, amit termeltünk.

A disznóknak nem volt eleség, az erdőben makkot szedtünk nekik.
Ezeket a malacokat akartál elvinni beszolgáltatásba. Nagyanyám ekkor már az állami gazdaságban dolgozott. Éppen otthon volt. Fejszét ragadott, oda állt a kerítés kapuja elé és azt kiabálta, aki közelebb jön, belévágja a fejszét. – Megtette volna. – Elmentek. Nem lett következménye.

Akit akartak, büntettek. Indok mindig volt.
Az épületek mellett „tűzrendészeti szempontból” hordóban vizet kellett tárolni, csáklyát kellett elhelyezni, kolompot függeszteni stb. Ezt rendszeresen ellenőrizték. Ha hiányosnak, használhatatlannak nyilvánítottak valamit, büntettek.
Mérték az őszi mélyszántás mélységét – ha büntetni akartak a szántás elején. Ott ahol még az eke nem ment bele a földbe. Édesapám egyszer szóvá tette. A válasz: értse meg „ha nem büntetem meg elveszítem az állásomat”.

Apám 1945 – 49 között Gyékényes főjegyzője volt. A község teljesítette a burgonya beszolgáltatást, pót beszolgáltatást írtak ki. A kamrákban mindenkinél csak a vetőmag maradt. Megtagadta a pótbeszolgáltatás teljesítését. Másnap már a megyén Tömpe illetékes elvtársa előtt állt. Rövidesen rendelkezési állományba helyezték. Lehet, hogy nem ezért. De útban volt, mert bizonyos rendelkezések végrehajtásához – pl.: kitelepítések stb. – helyi együttműködőkre volt a hatalomnak szüksége és ilyenek mindig és mindenütt voltak. Szeretik ezt az emberek elfelejteni.

Otthon meg voltak még a belterületi ingatlanok, két házakhoz kapcsolódó kert almafákkal telepítve, a Templom alján egy egysoros és egy kétsoros almás, egy darab csurgói és egy darab porrogi hegy. Mind ez addig, míg a nagyanyám be nem lépett a Tsz-be. Ekkor a csurgói hegyet eladtuk, a porrogi hegyet bevitte mama a Tsz-be. A maradék terület kevesebb lett a két családra eső 2 kh-nál. (Két háztáji)
A falu népe a Tsz földjén – gyerekként velem együtt – aratott a határban. Mivel a gabonát elvitték a kenyeret fejadagként vásároltuk a boltban. Az aratók közül egy-egy embernek haza kellett menni kenyeret vásárolni. A szövetkezeti bolt falán – olyan magasan, hogy gyermekként alig értem el – vágtak egy kb. 30×30 cm nagyságú ablakot. Ezen át adták ki a kenyeret és vették el a kenyér árát. Az ablak előtt egy sorban sorakozott a falu népe a mindennapi kenyerükre várva.

SZABADON
A tágabb rokonság
A fényképen balról jobbra
A gyékényesi sógor – Vindis János, Cserepes Porcsa Mihály – anyai nagyapám, Dédnagyanyám öccse a Szentpáli Porcsa Mihály – megyei képviselő-testületi tag .
A fénykép a II. világháború alatt (a front előtt) készült Porrogszentkirályon

*

A nagyobb családból még mi jártunk a legjobban. A gyékényesieket (elszakítva anyát az öt éves gyermekétől) kitelepítették miután fiatalabb unokanővéremet a Csurgói Gimnázium tanulóinak szeme előtt, mint „földbirtokos” gyereket a gimnázium akkori igazgatója személyesen kísérte ki az iskolából, A család másik része Putnokig menekült az öt éves unokával.
A szentpáli rokonok közül nagybátyám Recsken, míg frissen házasodott kisebbik fia Hortobágyon valamelyik birkahodályban Árkus tanyán találta magát nagyapjával együtt. A fiataloknak Hortobágyon született meg gyermekük.
Idősebbik fia Szombathelyig menekült, ahonnan 1956-ban (56-os szereplése miatt) Ausztrián, Hollandián keresztül a kanadai Edmontonban telepedett le, ahol középiskolában dramaturgiát tanított, színjátszott.

Talány, hogy mi miért úsztuk meg.
Talán azért, amit valamikor a 60-as évek közepén nagyapám egykori cselédje az utcán megállítva mondott „Tudod Zoli nagyon rendes ember volt a nagyapád.”
A családtól tudom, a porrogszentkirályi kommunisták azért úszták meg a fehérterrort, mert nagyapám azt mondta Szentkirályon nem történt semmi.
Nagyapám nagykorúságától haláláig volt a község választott képviselője, több ciklusban többek között a II. világháború alatt a község bírája.
Apám a hozzáfordulóknak, ahol tudott tanácsaival segített. Sokszor hozta haza nyugdíjas munkavállalóként hivatala írógépét és írta vele a leveleket, kérvényeket.

A családunk megkapta ott és akkor, amikor kellett, névtelenül az éppen szükséges segítséget.

Téved, aki azt hiszi, hogy az én történetem egyedi. Szinte minden vidéki családnak meg volt az ehhez hasonló maga története. Mindenkinek teljesítenie kellett a beszolgáltatást, bármilyen szegény is volt. Vittek mindent mindenkitől. Terményt, állatokat (baromfit, tojást is.)

 

Jött 1956. október 23-a. Ilyen még a történelem során talán sohasem volt. Vidéken szinte minden településnek meg volt a maga 56-ja a nép szinte 100%-os támogatásával, amit a forradalom leverői szerettek volna elfelejteni vagy elfelejtetni. Ez részben sikerült is nekik. Minden eszközzel tettek róla, hogy így legyen.

Valamikor, a budapesti események híre eljutott Szentkirályra (a pontos dátumra nem emlékszem) a falu népe is megmozdult. A családot én képviseltem. Későbbi szerencsénkre apám ekkor ágyban fekvő beteg volt.
Ekkor kezdtem a nyolcadik osztályt. Mi iskolások, ahogy egyéb alkalomkor gyülekeztünk most nem az iskolánál, hanem az evangélikus templom előtt a falu népével együtt. Itt a I. világháborús emlékmű mellett hangoztak el a beszédek, melyek igyekeztek megnyugtatni a falu népét. Emlékeim szerint beszédet mondott Lágler Béla evangélikus lelkész, Dr. Korcsmár József orvos és még mások is.

Közös elhatározásra eldöntöttük, hogy Porrogra vonulunk. Az utca másik oldalán tanácsház (Dudás ház) előtt gyülekeztünk. Az iskolások – a szokás szerint – a legidősebbek (mi) elől. A zászlót Tóth Jóska kezébe nyomták, aki az iskola legjobb és egyben talán a legmagasabb tanulója volt. Mellesleg a 18-as kommunista Tóth Jóska bácsi unokája.
Gyülekezés közben megállt mellettünk egy Csurgó felől érkező katonai tehergépkocsi, melynek platóján a vezetőfülkének támaszkodva vállára vetett dobtáras géppisztollyal állt egy katona. Nem emlékszem rá milyen színű parolinja volt (váll lap – biztos, hogy nem piros).
A katona leugrott a teherautóról és fenyegetően géppisztolyát a zászlót tartó Jóskára fogta. Mindez tőlem 5-6 méterre történt. Nem tudom minek a hatására – a magyarázkodás, vagy a tömeg látványa – leeresztette a pisztolyt és visszaszállt a teherautóra. Az autó Porrog irányában távozott.

A tömeg átköltött mozgalmi indulókat, 1848-as dalokat énekelve, „Vesszen Rákosi, vesszen a párt”-ot, „Ruszkik haza”-t  skandálva vonult a porrogi bolt elé, ahol a porrogiak csatlakoztak a tömeghez.
Itt ismét beszédek hangzottak el. Majd dalolva, skandálva indultunk hazafelé.

Valószínű valamikor e napon választotta meg a tömeg a Porrogszentkirály Községi Nemzeti Bizottságát – Szántó László: „Az 1956-os forradalom Somogyban” című könyve szerint –  1956. október 28-án.
Tagjai: Csók Mihály elnök, ifj. Göbölös Jenő titkár, Barna József, Horváth János, dr. Korcsmár József, Porcsa István, Nagy Béla
Községi nemzetőrség parancsnoka: Horváth János. (Valószínű Horváth (Lapu) János.)
Néhány névre a nemzetőrség tagjai közül emlékszem: Horváth (Lapu) Sándor, Pető János, Varga (Imrejankó) János, Vidákovics József.

Ami még emlékeimben megmaradt: 1956. októberében édesapámat egy gyékényesi követség kereste fel.
(Egyikükre kisgyermekkoromból emlékszem a Gyékényes falui focicsapat volt középhátvédje (talán Gergelics nevű?) volt. Valamikor egy meccsen sérülést szerzett, a becsúszó ellenfél stoplijai véresre karcolták a combját.)
Arra kérték, hogy Gyékényesen vegye át a közigazgatás vezetését.
Ekkor már jól látszott, hogy a forradalmat leverik. Pestről már menekültek. Apám a felkérést gyermekei továbbtanulására hivatkozva elutasította. Ennek köszönhetjük, hogy mindkettőnket felvettek a Csurgói Gimnáziumba és diplomát szerezhettünk nappali tagozaton.

Apám rokkantnyugdíjasként a Porrogi Földműves Szövetkezet irodáján dolgozott. A forradalom leverése után Porrogra, sógorához menekült a Csurgói Nemzeti Bizottság egyik tagja – Varga (Fejes) nevezetű és annak talán egy társa. A rokonok abban reménykedtek, hogy apám segíteni tud, helyismerete révén, az illető Jugoszláviába meneküléséhez. Ehhez azonban Apám konkrét segítséget nem tudott nyújtani. A szökés sikerült. Az illető Jugoszlávián keresztül Svájcba menekült. Családjával a későbbiek során rendszeresen Jugoszláviában találkoztak.

Megtorlás:

PUFAJKÁSOK

Dr. Korcsmár József tartalékos hadnagy volt, Lefokozták.
Lágler Bélát gyermekein keresztül zsarolták, „felkérték” a helyi népfront elnökének. Utóda talán nem véletlenül Horváth (Lapu) Sándor lett.
Tudomásom szerint legrosszabbul a helyi nemzetőrség tagjai jártak. A pufajkások összeszedték őket. Csurgón „elbeszélgettek” velük. Nagybátyámat: Varga Jánost úgy megverték, hogy majd leszakadt a veséje. Hetekig feküdt ezután. Testvére – nagyanyám – csak sötétben merte látogatni.
Osztálytársamat a hadi árva Nagy Ferit, jó tanulmányi eredménye ellenére  nem vették fel a középiskolába. Édesanyja a mezítlábas fiút kézen fogva bevitte az iskola igazgatójához megkérdezve az elutasítás okát. Az igazgató egy papírt lobogtatott a kezében, hogy a gyerek illetve a nevelőapja ellenforradalmár volt (Vidákovics József). Az édesanya nem hagyta annyiban. A nevelőapa felkereste a falubeli párttitkárt, aki írásban igazolta, hogy a családból senki nem volt ellenforradalmár. Ezt a papírt bevitte az igazgatóhoz. Az igazgató megnézte a kapott igazolást és összehasonlította a nála levővel. Az aláírás és a pecsét egyezett. Ferit felvették a gimnáziumba.

Ezekről van konkrét tudomásom. És még mennyi mindenről nem tudok. Az emberek annyira féltek, hogy még talán családjuk sem tudott mindenről. Az élők még most sem mernek, akarnak beszélni.

– Nagybajomban ledöntötték a Szovjet hősi emlékművet. Erről a szerző kényszerűségből, mentegetésként Nagybajom történetében ezt írta: „… Néhány megtévesztett fiatal megrongálta a szovjet hősi emlékművet….”
Az emlékművet azonban nem sírhelynek tekintették ledöntői, hanem jelképnek. Egy leigázó hatalom jelképének. Ledöntése a jelképnek szólt nem a halottaknak.
Rákosi soha nem kerül hatalomra, ha Szovjetunió nem szállja meg az országot. Ez, ha nem is volt tudatos a „fiatalok” számára, de az érzés igaz.
És az emlékmű ledöntői még a rendszerváltás után sem szólaltak meg. Vajon miért? –

Egyéb példák: a gimnáziumban több berzencei osztálytársam volt. A berzencei sortűzről csak évtizedekkel később hallottam.
Unokabátyám még 1972-ben is csak félve mert hazalátogatni Kanadából. Félt a megtorlástól. Ezekről sem tudtunk. (A híreket elnyomta az inkei katonai zavaróállomás berregése.)
Az volt az általam ismert bűne, hogy az utolsó felkelők kezén lévő rádióban (Győr,, Sopron?) franciául beolvasta a következő szöveget:  „…az orosz csapatok általános támadást indítottak a magyar nép ellen. Kérjük az Egyesült Nemzeteket: Segítsetek! Ejtőernyősöket kérünk! A világ lelkiismeretes és tisztességes népeihez fellebbezünk. Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!”

Segítettek?

Vajon miért nem? Mert érdekeik mást kívántak.
Akik tehettek volna valamit, csak sajnálkoztak. Befogadták a menekülteket. Ezzel sem jártak rosszul.

 

 

Segítséget a nyugati országok polgáraitól kaptunk.

Tanuljunk a történelemből. A latinok már megmondták „Historia est magisztra vitae!”

*

Nagybajom, 2017. október 19.

  Kiss Zoltán

 

Utóirat:
Megéltem a német megszállást, a bolgárok, oroszok bevonulását, a Rákosi korszakot, 1956-ot, a Kádár rendszert, aktívan a rendszerváltást, napjainkat.
Legnagyobb hatással rám 1956 volt.
Ilyet a 48-as ifjak érezhettek azon a bizonyos március 15-én.
Számomra ez nem történelem, hanem az életem.

1956-ban Porrogszentkirály lakóinak száma emlékeim szerint öt hatszáz fő között volt. Én egy vagyok közülük. Mindegyikünknek megvoltak az 56-os emlékei. Biztos vagyok abban, hogy a faluban történtek töredékét jegyeztem le. A történelem általánosítások sorozata. A konkrétumok nélkül nincs az általánosításoknak alapja.
A hatalom 56 után mindent igyekezett megbüntetni. Hány, de hány ember életét tették tönkre. A hatalmat az elrettentésen kívül a bosszú is motiválta. Mert mi a magyarázata annak, hogy egy idő után titkolták a számonkéréseket Kádár, Apró, Dögei.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2017. október 22. hüvelyk Hírek

 

Címkék:

CREDO – 2016. október

NAGYBAJOMfigyelő:
2017. július 17.

Interneten is olvasható a Credo 2016. októberi száma.

Tárhely problémák miatt az elmúlt év végétől nem lehetett elérni a NAGYBAJOMfigyelő oldaláról a CREDO számait. Úgy néz ki, a problémák megoldódtak. Kérem, hogy jelezzék, ha hibát találnak! A szerkesztő

Tartalom:

András atya: Vezércikk: Magyarok Nagyasszonya – Assisi Szent Ferenc – Életünk –Margitszigeti találkozó – Széll Gabriella Kézműves foglalkozások – Zirci egyházközségi kirándulás – LelkiségHitélet Rózsafüzér királynője – Pilinszky János elmélkedése a rózsafüzér titkairól, Jézus életéről – Horváth Józsefné Megcsillant a reménysugár – Magyar Hírlap Népszavazás, 2016. október 2. „Jönnek, hogy elfoglalják Európát” – Rejtvény – Fotók Margitszigeti ifjúsági találkozó – Fotók Zirci egyházközségi kirándulás

 

CREDO 2016. október
CREDO 2016. szeptember
CREDO 2016. július-augusztus
CREDO 2016. június
CREDO 2016. május
CREDO 2016. április
CREDO 2016. március
CREDO 2016. február
CREDO 2016. január

ARCHIVUM>>>

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017. július 17. hüvelyk Hírek

 

Címkék: , , ,

Nagybajomi kiállítás Schortensben

NAGYBAJOMfigyelő:
2017. június 30.

2017. június 24-én „Természet és harmónia” címmel kiállítás nyílt Nagybajom németországi testvérvárosában, Schortensben a Kultúrházban. A kiállításon Nagy Erika festőművésznek a Nagybajomi Kulturális Igazgatás Intézménye vezetőjének akvarell képei és grafikái tekinthetők meg. A kiállítást Gerhard Böhling Schortens város polgármestere nyitotta meg.

A megnyitón a helyi kulturális képviselők mellett a magyar és a lengyel testvértelepülések delegációi vettek részt.

A kiállítás 2017. augusztus 25-ig látogatható.

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

A képeken a város egyik jelképe a szélmalom A szél barátja / Der Wind Freund/, valamint A hunyor / Nieswurz / című festmények  láthatóak.

A kiállításról megjelent német nyelvű cikk>>>

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017. június 30. hüvelyk Hírek

 

Címkék: , , ,

Egy gyűjtemény margójára

NAGYBAJOMfigyelő:
2017. június

Tíz év után tovább gazdagodott Nagybajom néprajzi gyűjteménye.
A Puszták Népe kötetei nemcsak Palkovics Györgyöt ihlették meg
(https://www.youtube.com/watch?v=tGPGsHnMwUE),
hanem Ballér Jánosné Rupert Marikát is. (Sajnos, szerzőtársa Maricsa Csaba már nem tudta segíteni munkáját.)

Az interneten is elérhető Ballér Jánosné sz. Horváth Marika: Nagybajom Pusztái – Fehértó
és Homokpuszta c. gyűjteménye.

http://nagybajom.hu/hu/pusztak-nepe/
VAGY
https://nagybajomfigyelo.hu/2017/03/01/nagybajom-pusztai-i-ii/

A gyűjtemény 19 volt pusztai lakos 9 óra 11 percnyi hanganyagát és több mint 200 fényképét tartalmazza.
Nem egyszeri olvasmány. Valószínű az érdeklődők többször is fel fogják keresni az oldalt.
A gyűjtemény facebookos része (képanyaga) interaktív. A képekhez hozzá lehet szólni: írásos, és képi anyaggal ki lehet egészíteni, gazdagabbá lehet tenni. Ezek a hozzászólások a szerkesztett anyagban is hozzáférhetővé válnak.

Tekintettel arra, hogy a gyűjteményt később is kereshetik, a gyűjtemény elérhető a

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kőnél, égetett agyagnál tartósabb adathordozó nem létezik. Ezért tudjuk „olvasni” az ősember sziklarajzait, Hammurapi törvényeit, égetett agyagtábláit. Még a papír alapú adathordozók is megérhetnek néhány évszázadot.

Ne feledjék, hogy az internet nagyon mulandó adathordozó.


A Nagybajom pusztái facebook oldal
https://www.facebook.com/nagybajompusztai/

 A gyűjtemény internetre szerkesztésével egy időben létrejött facebook oldal is, amely részben a gyűjtemény képanyagát tartalmazza, ezáltal lehetőséget ad arra, hogy bárki részt vegyen a gyűjtőmunkában.
Az oldal tehát TEMATIKUS OLDAL!!!
A bejegyzésekhez hozzászólhatsz, megoszthatod.
Az oldalon privát ÜZENETBEN is VÁRJUK a NAGYBAJOM PUSZTÁI-val kapcsolatos megosztásokat, videókat, albumokat, képeket, fájlokat

Az oldal tartalmazza:

  • A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet két tanösvénye leírásának elérhetőségét,
  • A Nagybajom határában elhelyezett nyolc GEOLÁDA linkjét. A linkek tartalmazzák GELOLÁDÁK GPS koordinátáit, a hely leírását, elérhetőségeik útvonal javaslatát, megtalálóik leírásait, fényképeit.
  • Tartalmaz még (eddig) 17 egyéb bejegyzést (újságcikkek, videók stb.) elérhetőségét melyek Nagybajom pusztáival foglalkoznak.
  • Az oldalról elérhetők a fehértói misék leírásai, fotói, videói.
  • Az oldal több mint 200 feltöltött fotót tartalmaz, amely 19 albumba rendezve 19 család korabeli fényképeit tartalmazza – Ballér Jánosné NAGYBAJOM PUSZTÁI – Fehértó és Homokpuszta című gyűjteményéből.

Várjuk mindazok látogatását, akik nosztalgiázni szeretnének. Szeretnének betekinteni eleik életébe.

Azok érdeklődésére is számítunk, akik szeretnék megismerni mai környezetüket. Ötleteket ad a Nagybajomból, Nagybajom környékéről induló kirándulásokhoz, kirándulások, túrák szervezéséhez.

Gyönyörű tájak, meglévő potenciális partnerek (Duna-Dráva Nemzeti Park, Erdészet, Mesztegnyő stb.) rengeteg, változatos lehetőség.
Kiss Zoltán

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017. június 15. hüvelyk Hírek

 

Címkék: , , ,

Szuper miniben is a magyar élmezőnyben

NAGYBAJOMfigyelő:
2017. május 16.

Az elmúlt szombat-vasárnap rendezték Budapesten a Szuper mini röplabda Országos Döntőt. A tavalyi eredmények alapján csapatunkat az erősebb, kiemelt csoportba sorolták. 24 csapat 3-mas csoportokban kezdte meg a játékot, az első körben legyőztük a Jászberényt, kikaptunk az Újpest első csapatától.
A keresztjáték drámai küzdelmet hozott, a 2 játszma mellett időkorlát is volt. A Vasas ellen első játszmát 25-16-ra nyertük, a másodikban ők jól játszva előnyt szereztek. 15 másodperccel a vége előtt 3 poén előnyük volt. Molnár Zsófiának helyén volt az esze és szíve, a negyed perc alatt 3 poént szerezve (nyitásból) 25-17-re kaptunk ki, de összesítve 1 poénnal nyertük a meccset.
A továbbiakban a legjobb 8 között kikaptunk a jobb Központi Röplabda Akadémiától, a BVSC-től és a Békéscsabától, ezt követően 1-1-et játszottunk a Bp. Kertvárossal, de több pontjukkal ők játszottak az 5. helyért, mi a 7.-ért, amelyet a Szolnok legyőzésével megszereztünk.
Érdekesség, hogy a mi csoportunkban szereplő KRA lett az első és a BVSC a 2, de a Békéscsaba is 5. helyen zárt. Egyébként a nem kiemelteknél még 42 szuper mini csapat játszott a 2 nap folyamán.

Az élmezőny: KRA, BVSC, Szeged, Újpest, Békéscsaba, BP. Kertváros, Nagybajom, Szolnok.

A ZImmerei Schöner Nagybajomi DRC-re épülő Csokonai Általános Iskola csapata: Molnár Zsófia, Pálfi Eszter, György Noémi, Lakatos Kitti, Horváth Natália, Bodó Enikő.

*

*

*

*

*

*

*

 

Nagy Zoltán
nevelőedző

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017. május 16. hüvelyk Hírek

 

Címkék: , ,

NAGYBAJOM PUSZTÁI I. – II.

Gyűjtötte:
Ballér Jánosné sz. Horváth  Mária

Nagybajom pusztái – Fehértó és Homokpuszta

(visszaemlékezések és fotók)


Ballér Jánosnénak hívnak, született Horváth Mária Ágotának. Születésem óta Nagybajomban a Kossuth Lajos utcában élek. Szüleim a pusztákról származtak. Édesapám Horváth József vagy, ahogy mindenki ismeri Rupert Jóska, aki Homokról származott. Édesanyám szülei a Landor familia fehértói lakosok voltak.

Homokon 40-45 család lakott, Fehértón pedig 18 házban laktak. Mindkettőben földműveléssel, állatok tartásával foglalkoztak az emberek. …

… Szeretetben, békességben éltek a pusztai emberek. Összetartottak gondban, bajban.
Sajnos én ezekről szüleim mesélései, élményei alapján hallottam.

Homokra mindig visszajártunk hóvirágozni, harangvirágozni, nyírfa vizet csapolni, aztán gombát szedni. Ilyenkor a házunk helyén parkoltunk autóval és így jártuk be a környéket. Fehértóra pedig a temető miatt jártunk halottak napja környékén. Hiszen itt egy nagyon szép kis kápolnát építtetett egy gyermektelen házaspár. Körötte pedig volt a temető. Aztán a puszta elnéptelenedése után is visszajártak gondozni a sírokat.
Azért gondoltam arra, hogy megkérdezzem az ott élő embereket, hogy meséljenek életükről, hogy sokan megismerhessék a pusztai emberek történetét.
( Részletek „Ballér Jánosné előszava” hanganyagából.)

A későbbiek során egyszerűen elérheti az anyagot a következő oldalakról:

A gyűjteményben 19 személy mondja el és mutatja meg emlékeit. Maga a hanganyag 9 óra 11 perces, a képanyag is nagy (több mint 200 fotó).
A visszaemlékezések az MP3 gombra kattintva hallgathatók meg.
A képanyagból személyenként egy képet helyeztünk az anyagba, melyre kattintva megtekintheti a facebookra felhelyezett képeket.

A szerkesztő

TOVÁBB OLVASOM:

Read the rest of this entry »

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2017. március 1. hüvelyk Hírek

 

Címkék: , , , ,

Országos turnén Ivancsics Ilona és Színtársai

NAGYBAJOMfigyelő:
2016. október 19.

Kultúrkomisszárok, téeszesítés, viharkabátos elvtársak és mozgalmi dalok abszurd világával, egy 20 állomásos országos turnéra indulunk október 20-án, a Magyar Szabadság Éve alkalmából, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének tiszteletére.

A SEJ, SZELLőK című groteszk úttörő revüvel emlékezünk ’56-ra nem csak a héten, hanem az egész esztendőben. Török Tamás író-rendező a legfontosabb nemzeti ünnepünknek állít emléket, különösen értékes és érdekes megközelítésben.

“Nem nosztalgiázni akarunk az előadássorozattal. Bár tudjuk, hogy az idő sok mindent megszépíthet és elfelejtet, de az 1950 és 1956 közötti embertelen periódust, azért nem szabad elfelejteni, hogy ne ismétlődhessen meg újra. Soha. Egy-egy kor ábrázolása sokféle lehet. Tragikus, romantikus, realista, mellbe vágó, vagy csak simán hazug. Történelmünk ezen drámai időszakára mi most a groteszk humor nyelvén emlékezünk. Miért? Mert az, ami akkor történt mára szinte abszurdnak tűnik. Mégis megtörtént. Mi alkottuk, minden egyes pillanatát; bizonyítva azt, hogy amikor képesek vagyunk nemes és nagyszerű dolgokra, elkövethetjük a legrosszabbat is. Erre emlékezünk…

sej-szellok3

„Fontosnak tartjuk azt is, hogy olyan klasszikus és kortárs magyar dráma-kincseket vegyünk szárnyaink alá és mutassunk be városunkban Szentendrén, valamint az ország több pontján, amelyekkel csak nehezen találkozhatna a közönség. Ezért is jelent számunkra megtiszteltetést, hogy az idén alkotóműhelyünket választotta a darab szerzője, Török Tamás rendező az egyik legújabb munkája, a Sej, szellők című alkotásának bemutatására. A színdarab pontos kórkép 60 év távolából a közelmúlt magyar valóságáról, amely legfontosabb nemzeti ünnepünknek állít emléket, rendhagyó és a fiatal közönség számára különösen értékes megközelítésben. A forradalom 60 esztendejében, azt a generációt kívánjuk megszólítani – közép-iskolákban, egyetemeken, művelődési központokban – akiknek alig van némi ismeretük az 56-ot megelőző évek abszurdan groteszk, mégis rémisztően valós életpillanatairól.”

2016 decemberéig 20 alkalommal – többek között – Budapesten, Karcagon, Mezőkövesden, Kaposváron, Nagybajomban, Kazincbarcikán, Kisbéren, Lajosmizsén, Kalocsán, Nagykanizsán, Miskolcon, Pomázon és Szentendrén fogja játszani az előadást az idén 10 éves jubileumát ünneplő társulatunk, melyet az 56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogat. Köszönjük munkánk támogatását. Önöknek pedig köszönjük a folyamatos érdeklődést, melynek révén folyathatjuk közösségteremtő munkánkat.

Mi értéket, örömet és mindig jó estét kínálunk. 

Ivancsics Ilona
a Társulat Szentendre Pro Urbe díjas vezetője

MEGHÍVÓ>>>

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016. október 19. hüvelyk Uncategorized

 

Címkék: ,